Velencei-hegység túra

2017.jún.23.
Írta: velenceihegysegtura

Zivatar után

A nyár megszárította már az avart, csak a források vize volt hűvös, mert a föld alól jöttek, és a magas sziklák északi oldala, amelyeket elkerült a napsugár. Pára ült az erdőre, amely szinte fojtotta a lélegzetvételt. Mozdulatlan várakozás hallgatózott a falevelekben, az utak kiszélesedtek és messzebbre vittek, mint ameddig értek. Elhallgattak a madarak, csak a bogarak repkedtek tompa zümmögéssel, és az erdőből szinte kitódult a gyanta és a tölgyek nehéz illata. Nyomasztó kedvetlenség ült a levegőben, ájult meleg telepedett a bokrok közé. Valahol messze megmordult az ég halkan és félelmetesen, és feszülően figyelővé vált minden. Apró széllökések érkeztek és a fűszálak lefeküdtek hajladozva. Az északnyugati ég fekete lett, mert sötét felhőhegyek nőttek a látóhatár mögötti mélységekből, és úgy tűnt, a mozgó fal a következő pillanatban rádől a világra. A szél felerősödött, szinte ordított, nem hullámzott, nem vett lélegzetet, legázolta a világot. A fojtott végtelen erő fenyegetése remegő, eget rázó lobbanásban ért véget. Esőcseppek kopogtak a leveleken, az erdő felett felhő-hadseregek rohantak, vad morgással, villanó ostorral hajtották maguk előtt a csendet. Füstölgött a világ, de a mozdulatokban már a felszabadult lélegzés volt érezhető. A levegő hűvös lett, az erdő kimerülten sóhajtott, és a szürkeség lassan elvonult délre. A megmaradt felhők szétestek, mintha megszakadt volna az ég, hogy csodálatos ragyogást nyilazzon a hegyekre és völgyekre. Észre sem vettem, hogyan lett este.

clipboard01.jpg

Tábortüzem udvart rakott a tisztáson, és a lobogó, sziszegő láng sátram árnyékát táncoltatta a sötétség határán. A bokrokról és fákról csepegett még a víz, az erdő pedig olyan halkan suhogott, mint a szerelmes éjszakákon szálló puha suttogás, amelyben benne van minden; a várakozás, a gyengédség, a beteljesülés. A völgyből köd gomolygott elő lomhán és tanácstalanul, bagoly rikoltott a fák között, és a nyári éjszaka a létezés tudattalan békéjét álmodta. Ilyenkor csak hallgatni lehet.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: ötperces

Éjjeli harangszó

Az erdő mélységes csendje felett a csillagok őrködtek, és az ég ezüst ragyogásán érezni lehetett, hogy felkelt már a Hold, és hamarosan a fák fölé emelkedik. Úgy éreztem, mintha várnának valahol, de nem történt semmi, csak a csend mélyült el. Aztán valahonnan elindult egy harangszó.

Messze volt a torony, ahol meglendült a harang, és az égtájat sem tudtam volna megmondani, honnan jött a hang. Néha mintha nyugatról szállt volna, aztán délről, aztán felülről hallatszott, és széthullámzott a látható világon. Nem kiáltott érchangon, és nem halt el mélyen zengő kongással, de ott volt mindenütt az erdőben. Talán az Idő és az Élet születésével egy időben kondult meg, talán mindig volt, és én csak most hallottam meg.

Néma volt az erdő. Csak a harang szólt hozzám bársonyos melegséggel, és zengő karjaiba fogta a hegyeket és völgyeket, a holdfényben várakozó árnyékomat. Magamra húztam a hálózsákot, és lehunyt szemmel is egyre csak a harangszót hallottam. Egyre távolabbról, ahogy rám talált az álom…

dscn1940.JPG

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: egyperces

Vándorok

Bizonyára jártatok már hajnalban az erdőben, amikor az oszlopos fák törzsei között fénydárdákban süt be a nap. A kidőlt fákon szeszélyesen kanyargó sávokban színesedő lepketaplók tenyésznek, az avar felett elbúsult álmokat lehel a korhadás, és a homály, a fény és a mozdulatlanság némán hasalnak egymás mellett. Apró legyecskék, mint parányi gömböcskék reszketnek, táncolnak a fény országútjain. Előbukkannak a fénykéve egy szélén, bájosan keringőzve libegnek a fény túlsó széle felé, ahol ismét elnyeli őket a sötét hátterű erdő. Múló pillanat csak a felvillanásuk.

Látni, átélni a természet csodáit, rezdüléseit, vajon nem ugyanilyen-e?

dscn9836.JPG

Láttátok már, hogyan kel a Hold a dombok éle mögött, vöröses udvart terítve maga elé a felhőrojtok leszakadozó mélykék vándorlása között?...Tudjátok-e, hogyan néz ki a fekete kökörcsin nyiladozó virága esőmosta áprilisi délelőttön?... Ragadtatok-e már bele úgy a sárba novemberben, hogy a bakancsaitok ólmos súllyal nehezedtek minden lépésetekre?... Néztétek-e már közelről, hogyan tükröződnek vissza a bárányfelhők a mozdulatlan nyári vizek selymesfényű tükrében zsongító kabócaszó mellett?...

Mit gondoltok, hogyan tér nyugovóra egy feketerigó?... Hogyan libeg fecskeszerűen a kabasólyom a naplemente utolsó sugaraiban aranyló sziklatetők fölött?... Mikor következik be az a pillanat, amikor az első szentjánosbogár meggyújtja piciny lámpását, hogy aztán az ösvény mente kísérteties zöld fényben ragyogjon?...

Ki ismerheti egyszerre a Felső-Tisza vadregényes vidékét, a párás Duna-menti erdők homályát, a komor hegyeket, a sötét barlangokat, az ingó-rengő nádivilágot a Nagy-berekben? Ki az, aki elmondhatja magáról, hogy látott mindent, ott volt, átélhette, megcsodálhatta? Aki mindent ismer a legapróbb bársonylégytől az évszázados faóriásokig, a fekete-fehéren rojtoskalapú harkálytinorútól a suskagubacsig, az erdő széli sóskaborbolyától a boldogasszony papucsáig?

Nem láthatunk mindent. De kimozdulhatunk a hétköznapi életünkből, útra kelhetünk a természetbe, hogy békét és nyugalmat találjunk. Hogy megtaláljuk a tájat, a benne élő embert, az élőlények végtelen változatos gazdagságát, és végső soron, de talán ezt kellett volna első helyen említenem – önmagunk.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: ötperces

A bennem alvó zene

Mintha én volnék az alkony,

mintha én volnék az erdő,

úgy megteltem suttogással,

fenyők ringattak el édes boldogsággal.

Valami könnyű égbe,

földöntúli békességbe vittek,

emeltek a földi percek.

A bennem alvó zene az éber szókat keresi,

boldogság, hogy lehetne mindezt valakinek elmondani,

nem is szóval, csak egy szembe nézni,

és megfogni némán egy kezet.

És már megyek, vissza a völgybe,

visznek gyors percek útjai.

Néma füvek súrolnak, arcomba hajolnak a fák,

léptem nyomán összehajolnak a csillagfényes éjszakák.

vers.jpg

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: vers

Csavargó szél

Vannak olyan pillanatok, néha talán percek, amelyeket nem jegyez fel senki, nem írják le őket naplóba, mert egyszerűen nem lehet őket leírni. Érzi az ember, és a meglódult gondolatok szárnyalásától, az érzékek vak tolongásától szinte gátját vesztett folyóként törnek elő belőlünk vágyaink, ki nem mondott álmaink. A végtelen érzése fog el, amikor csak menni szeretne az ember előre, bele az időbe, oda, ahol a vigyázó fák között szőtt selyemfényű hálókban megpihennek a gondolatok, és puhán ölelő karjaikkal várnak ránk, hogy végre békét leljünk zaklatott, örök rohanó életünkben. Csak leüljünk egy kicsit, csak csendben legyünk, és hagyjuk, hogy az életünk ránk találjon. Nézzük az egyre sötétebbé váló égboltot, a színüket vesztő felhőket, hallgassuk, ahogy felettünk a fák között csavarog a szél, észrevegyük a pillanatot, és kézen fogjuk, hogy ne menjen el mellettünk. Ilyenkor már nem gondolkodik az idő, becsukja távoli szemeit, nem keresi bizonytalanul a másnapot, mert csak a most létezik. Puhán takarózunk önmagunkba, és kizárunk minden zajt, lármát, tülekedést, hazugságot. A szél fúj csak felettünk, a szél, mert húznia kell egyre távolabbra, a nyári éjszakába vesző idő immár súlytalanná vált igáját.

szel.jpg

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: félperces

Szélcsendes hegyek

Hunyt szemmel állok az alkonyatban.

Várjatok rám hegyek, nyár és erdők,

Utazó lelkem most mozdulatlan.

 

Minden gondolatom bennem pihen,

ajándékot kaptam,

amely nem múlik bennem sohasem.

 

Altat a szélcsendes hegyek nyugalma,

éggé tágult bennem minden álom,

hunyorogva a vágyakat a Napnak ajánlom.

 

Érzem, ahogy a szívem dobog.

Szeretném megérteni, miért;

de most, és itt, a Bakonyban boldog vagyok.

18342239_1298796366836219_4596910335816753581_n.jpg

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: vers

Évfordulóra

Egy létra tetején ülők, lábamat a szemközti falnak támasztom. Húzom fel a kötelet 6 méter mélységből az aknán, ölembe veszem a vödröt, kiakasztom a fülét a karabinerből, fejem fölött tovább adom. Aztán engedem a mélybe az üres vödröt. Órák óta ezt csináljuk. Szilárd bontja a szűkületet, hogy a Csodabogyós-barlang felfedezésének 25 éves évfordulóján megpróbáljunk az eredeti útvonalon újra bejutni a barlangba. Kesztyű ide vagy oda, már nagyon vágja a kezem a kötél, mire abbahagyjuk a vödrözést. Szilárd elindul a kezdetben vízszintes hasadékban, de még mindig szűknek érzi.

dscn6112.JPG

Indulás a szűkületbe

Kerülő úton alámászok, nézem, ahogy lábai az öt méteres aknában a levegőben lógnak. Alátraverzálok, próbálok segíteni, de nem megy, nem éri el az akna másik falát.

dscn6117.JPG

...lábai az öt méteres aknában a levegőben lógnak

Aztán már csak a mellkasával szorítja magát, keze fogást keres, kétharmad részt kint van már, és csúszik. Villámgyorsan cselekedni kell! Valósággal felrepülök a létrán, gyors bulin a létra tetején a fémcsőhöz és már csúszok is be a kötél végével. Eléri, kapaszkodik, én átvetem a vállamon és hátamon a kötelet, bal kézzel a combom mellett, jobbal a fejem felett szorítom és két lábamat hanyatt fekve a falnak támasztva tartom a súlyát. Vissza már nem tud jönni, így lassan engedni kezdem. Égeti a vállam a kötél súrlódása. Végül túljut a nehezén, érzem, ahogy könnyebbedik a kötél, átérte a falat, és traverzben mászik lefelé.

dscn6119.JPG

...érzem, ahogy könnyebbedik a kötél, átérte a falat, és traverzben mászik lefelé.

Sikerült! Újra felfedezte a Csodabogyós-barlangot. Egyedül. :) Mert én hiába próbálkozom, sehogy nem férek át a szűkületen. Hiába, na, örök padeván maradok. :) De azért minden jó, ha jó a vége.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

 

Címkék: egyperces

Most van itt az ideje

Micsoda június volt! Mint a boldog asszony, derűs, meleg, békés és kiegyensúlyozott. Az erdők pedig? Királynak sem volt ilyen palotája, amióta világ a világ. Változatos, minden művészi fantáziát túlszárnyaló termek, amelyeknek falait elegáns tölgyek és gyertyánok alkotják, kefesűrű galagonya és kökény állnak őrt a kapuknál, és a mennyezet! Végtelenül mélykék, csillagos égbolt. Csak lámpa nincs. Vagy mégis? Nincs olyan mesélő, amely szebben tudna mesélni, mint egy erdei tisztás egy júniusi éjszakán.

Szarvasbogarak döngenek el, egy-egy fészekből pittyen álmában valamelyik madár, messziről vaddisznók lomotolásának, mardolódásának hangja hallatszik. Megreccsen távolabb, közelebb egy földre hullott gally – s a képzelet szarvast, őzet sejt. A baglyok sem hiányozhatnak az erdei zenekarból. A macskabagoly kísérteties hangon kacag rá az emberre, mintha csak ijesztgetni akarná, az erdei fülesbagoly pedig olyan lágyan fújja messze hangzó egyhangú fuvolaszólamát, mint ahogy az idő orsójáról hullnak le a másodpercek a múlt homályba vesző emlékezésében. Szinte árad a tücskök, sáskák és szöcskék ciripelése, a közeli tavacskából pedig békamuzsika hallatszik. Elkezdi az előénekes, majd sorban csatlakoznak a többiek, végül rákezd az egész zenekar, hogy aztán a tetőponton hirtelen elhallgassanak, némaságba fullasztva az erdő titokzatosságát. És akkor, itt is, ott is, zöldes fények gyulladnak, a királyi palota díszkivilágítást kap. A fűben a nagy szentjánosbogarak nőstényei gyújtogatják a lámpásaikat, felettük pedig a hímek lejtik fényjátékba feledkezett kacskaringós táncukat. Néha csak egy-egy apró lámpás villan, máskor egy egész tánckar tartja előadását. Elbűvölő, csodálatos színjátéka a természetnek. Most van itt az ideje. A táncnak, a szerelemnek, az öntudatlanul magába feledkező boldogságnak.

centanni_lucciole1.jpg

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: kétperces

Apró öröm

Az igazi természetkedvelő magánykedvelő is.  Csak azok láthatják meg a természet titkos arcát, akik nemcsak a szemükkel látnak, hanem a lelkükkel is, és a magányban minden egyébről meg tudnak feledkezni. Mert ilyenkor mesél a csend, a szellő, a villódzó fény, a halkan hulló eső, a századokat megélt fa, a táncoló falevél. A pici hullámgyűrű az erdei tó vizében, az íves röppenéssel lendülő harkály, a hársfák illata, a dolomitsziklák felett remegő levegő. Én szeretem ezeket a meséket, amelyek úgy forrnak belém, mint az igazi szerelem álomvilága.

*

Június van. Meleg nyári idő, amikor még a hegyek lombsátra alatt is fülledt a levegő. Nekem mégis a kora délutáni órák bágyasztó csendje kell, amikor szinte néma az erdő, és az enyhe szellő sóhajtásain kívül alig van más nesz. Magányra vágyom. Néha felsurran előttem egy rigó és beljebb repül a rejtett sűrűbe. Egy cinke halk szipogását is hallom, de nem bírom meglátni az ágak között. Egy örökké nyugtalan fekete harkály kopogtat előttem egy gyertyánon, majd kacagva repül tovább. Tojó, mert csak a tarkóján van piros folt. Körülöttem magas fák, igazi szálerdő, amelyet a napfényes foltokban sűrűn borít a vadszeder. Belém kapaszkodnak a kusza indák, körülfonnak, nem eresztenek. Tépik néha a bőrömet. A nagy fák koronái máshol összeérnek, és a boltozatba csak itt-ott csúszik be a napsugár, hogy megaranyozza azt a foltot, ahová ráesik. A tisztásokon virít a harangvirág, fehér bokrétái csillognak a habszegfűnek, lilapártájú varfű és ékes vasvirág magasodik a pázsitfüvek fölé. A tisztás szélén álló göcsörtös molyhos tölgy mellett lépek el, amikor valami szokatlan kéket veszek észre. Szajkótoll! Világoskék csíkok között fekete hullámok. Mosolyogva veszem fel és teszem a hátizsák oldalán a hálós részbe. Apró öröm. Az élet szép!

vagolap01_3.jpg

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: kétperces

Jutalom

Sodor minket tovább az akarás, a kitartás, pedig fáradt minden tagunk, és legszívesebben leülnénk, még akkor is, ha utána megmerevedő izmaink miatt még nehezebb lenne tovább menni. A Meta-barlangot keressük a Burok-völgyben, hogy lefényképezzük, feltérképezzük, és mérjünk neki egy GPS-koordinátát, hogy legközelebb már ne kelljen keresni. Meredekek a völgyoldalak, az ösvényt sűrűn benőtte a csalán, fel és le, át a köveken, fel a sziklákon, keresztül a legsűrűbb részeken. Reggel óta ezt csináljuk, és mostanra elfogytak a tréfák és a mosolyok, mintha csak egy álmot kergetnénk, ami csak képzelet volt, és megfoghatatlanul lebegett tovább. Az ösvény éles bal kanyarjánál fel a völgyoldalon, keresztül a kidőlt fákon, és egy olyan helyen, hol alig pár méteres sziklakibukkanások rejtőznek a növények között, egyszer csak ott ásít a bejárat. Egyezik a leírással, és bebújva azonnal igazolva van a név is. A Meta előtag a Meta menardi nevű barlangi keresztespókra utal, és már az első fülkében bőven van belőlük. Az igazi meglepetést azonban a belső fülke tartogatta. Meseország! Cseppkövek, borsókövek; szótlan álmok villannak fel a lámpafényben. Gomolyog a lélegzetünk, el-el fedi a képet, talán mondanánk valamit, de nem jönnek a szavak. Néma kézfogásban szorítanak össze a sáros kesztyűk. Megérte! Minden fáradtság, minden vesződség. Hamar készül a térkép, a fényképek, a bejárat koordinátája. Hazafelé már vidáman megyünk, könnyűvé tette lépteinket az, hogy nem jártunk eredménytelenül. Pedig még hosszú út van hátra, fel a nagy emelkedőn, amely izomszaggatóan meredek, aztán végig a sáros szántók között. Megkeressük még a Benge-barlangot is? Arról is kellene pár fénykép és egy GPS-koordináta. Menjünk!

Ilyenek a barlangászok.

meta.jpg

meta2.jpg

meta3.jpg

meta4.jpg

meta5.jpg

metamenardi.jpg

bejarat.jpg

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Címkék: egyperces