Szeretem azokat a helyeket, ahol megállva olyan érzésem támad, hogy csak egy parány vagyok a végtelen természetben. Ezek a helyek jellemzően hegytetőkhöz, sziklafalakhoz és barlangok nagy termeihez vagy aknáihoz kapcsolódnak.  Szeretek ezeken a helyeken csendes tűnődéssel tölteni hosszú perceket, és hagyni, hogy szemeim megpróbálják felfogni a tájat annak minden rezdülésében. Emlékek állnak fel ilyenkor a múltból, mint ahogyan hajnalban a Nap kel fel a réteket szegélyező fasor mögött. Eleinte térdig az éjszakában állnak még a fák, de aztán teljesen aranyköntösbe csavarja őket a fény. Nincs ilyenkor az emlékeknek és gondolatoknak szabott rendje, sokszor csak csaponganak egymásba fűzve térben és időben nagyon eltérő benyomásokat. Nincs olyan, hogy valaki csak a szépre emlékezik, nekem legalább is a rossz is eszembe szokott jutni. Sőt! A szomorú gondolatok sokkal több ideig időznek az emlékek kaleidoszkópjában, mint a jók. Élete folyamán mindenki követ el hibákat, kisebbeket vagy nagyobbakat egyaránt. Akik született álmodozók, talán többször hibáznak, mert könnyebben térnek le a megszokott útról, hiszen nem elég nekik az elvárások, a nemzedékek óta beidegződött folyamatok szerinti cselekvés. És aki új utakon jár, az könnyen eltéved, elbotlik, körbe öleli és visszahúzza a töretlen erdő iszalagjával és szederindáival. Nem azért élünk, hogy a félelmeinkben teljesedjünk ki, hanem azért, hogy az álmainknak éljünk. Az álmok viszont csak a mesékben teljesülnek könnyedén, a valóság sokszor egészen más. Sok kacskaringó, kitérő és mellékvágány vezet a megvalósítás útján, sok hibázás és kudarc jelzi az utat, és aki visszatántorodik, az ugyan nyer pillanatnyilag, de a végső mérlegben könnyűnek fog találtatni.

Csobánc

Ha tehetném, akkor én is csak a szépre emlékeznék. A tájakra, ahol jártam, az emberekre, akikkel találkoztam, a felfedezések örömére, a várakozás ízére, amely megelőzi a beteljesülés pillanatát. Egy csengő kacagásra, egy magába záró pillantásra, a simogatásra a karomon, az együtt töltött órák boldogságára. De mivel álmodozónak születtem, békét kellett kötnöm az utamat kísérő kisördöggel is.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com