Valamikor nagyon régen, messze derengő ködös emlékvilágomban, amikor még hosszú fehér szakállal tudtam az istenkét, boldog álomba merültem… talán a természet már akkor betakart varázsfátyolával, hogy azután soha többé ne meneküljek szerelmétől…mert mindenki elkezdi valahogy. Ki előbb, ki később, de mindenképpen már gyermekkorban megismerkedik a természettel. Én egyszerre ismerkedtem a betűvel és a természettel. Ormótlan, kemény iskolatáska, benne az ábécéskönyvvel, kicsiny padsorba szorított buksi fejecskék, és a tanórán kinézve felrikkantottam, mert az ablak előtt álló akácfán rigófészket ringatott a szél, és ezt nekem mindenképpen el kellett mondanom, és azonnal, hangosan örülve ennek a csodának. Korholó tekintetet kaptam és feddő szavakat, hogy hát egy iskolás nem viselkedik így, de hamar elreppentek a gondtalan gyermeklélekből a pirító szavak, és a rigók úgy telepedtek bele a világomba, mint egy kitörölhetetlen látomás. Hiába a betűk és számok izgató világa, nagy szerencsém, hogy hamarosan kirepültek a fiókák, különben még most is ott ülnék az ablakon kifelé bámulva…

A jó hátizsák és bakancs nem egyszerűen csak tárgyak. Kulcsok ők, amelyek megnyitják a természet világát. Kísérnek minket minden évszakban, fagyos hóban, ragacsos márciusi sárban, izzó augusztusok poros útjain, elmúló őszök hulló levélszőnyegén. Nem a testmozgásért vagy a teljesítményért jártam a hegyeket, én látni akartam, tapasztalni, átszűrni a lelkemen a sok színt, hangot és formát, megfogni a hangulatokat. A sziklamászás és barlangászat számomra nem cél volt, hanem eszköz, a megismerés felé vezető út testet-lelket edző kihívása. Rideg kövek és surranó madárszárnyak, hosszú csápjukat billegető cincérek és alkonyi tavak tükrén szétrebbenő szélhajtó küszök, cseppköveken ballagó, hangtalanul időt mérő vízcseppek; csupa apró történés, amelyek évek alatt tárták fel előttem a legősibb, legnagyobb és legszentebb törvényt. Az évszakok fordulása, a levegő és víz mozgása, az élet ideje és elmúlása ennek az egy törvénynek engedelmeskedik: az egyensúly törvényének. Józan, igazságos, tökéletes, és – könyörtelenebb, minden ember alkotta törvénynél. És ekkor…Tudod. Minden hited biztonsága mellett, miért él egyik madár a réten, másik az erdőben, miért vándorol a lúd, miért nő tapló a legszebb bükkfák törzsén, miért csillog a napsugár a harmatcseppekben. Tudod, de megmagyarázni? Kezdetleges, ügyefogyott dadogás lenne csak minden leírt szó. Csak a természet ismerete taníthatja meg ezt a törvényt; emberi szóval megtanítani nem lehet. Hallani, látni, érezni lehet csak… Ülj le nyári alkonyatkor, őszi délután vagy tavaszi reggelen valamelyik erdő szélén, figyelj csendben, és a feleletet megkapod.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com