Két vállra fektetett a tavasz. Nincs ezen mit szégyenkezni, ő az erősebb.  Játék ez, talán az érett fejű felnőtt gyermekes gondolatai, de nem bánom. Nyújtózkodunk, ülünk egymás mellett a felmelegedő gránitsziklákon, és csak süttetjük magunkat a Nappal. Százféle növény és virág fűszeres illatát hordozza a szél, és én úgy szemezgetem őket, mint ahogy a mazsolát csipegeti ki az ember a kalácsból. Pillangók repkednek a bokrok között, aranyszín virágporral terhes méhek zümmögnek, olykor nem bírják a teli kosárkát és leszállva fűszálak közé keverednek. Kifeszül az ég és a föld között a napfény aranyhúrja, és rigók, pintyek, vörösbegyek, rozsdafarkúak, seregélyek és küllők zengenek vele közös rezgésben. Hol van most a sok tennivalóm, tervem, kötelességem? Nem érnek utol a napsütötte percekben. Össze kellene őket fogdosnom? Minek? Nincs most itt helyük. Egyetlen érzés bizsereg a bőröm alatt, ahogy nézem az életet és az eget: ajándék. Felbecsülhetetlen. Az erdő szinte csupasz még, mélyen besüt az aljába a Nap. Nyílnak a tavaszi virágok, termést hoznak, csak gyorsan, gyorsan, még mielőtt lombot hajtanak a fák Újra itt az élet, hinni kell, mégiscsak igaza lett a mogyorónak és a somnak. Körös-körül hegyek és völgyek, erdő, alig szobányi tisztáson kanyarog tovább az ösvény. Csodaszép lila virágtenger borítja a tisztást, fekete kökörcsinek bókoló fejű tündérkirálysága. Csak nézem őket néhány méterről, csilingel körülöttem a sármány csengettyűje, szállnak a tavaszi illatok, és úgy érzem a békesség percei ezek. Mintha érteném a körülöttem zsongó erdő száznyelvű szavát. Úgy, mint gyermekkoromban, amikor romlatlan, tiszta szívvel csodálva fogadtam be minden egyes fát, virágot és lepkét. Amikor még egyszerűen csak egy fiúcska voltam, színarany, jóságos gondolatokkal, gyufásskatulyában tartott katicákkal, elfelejtett titkok tudójaként. Aztán felnőtté válva lekopott rólam minden ezekből a szép tudományokból. Lehetséges, hogy megmaradt valami mégiscsak épségben, annyi sok zavaros időn keresztül, és most újra megdobbant bennem? Bíztatóan bólogatnak mellettem a kökénybokrok: igen.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com