Hogyan lehet összefoglalni egy kutatótábor történéseit néhány mondatban? Azt gondolom, hogy vagy sehogyan, vagy csak nagyon nehezen. Sikerekről és kudarcokról is kell írni, mert hiba lenne csak a jó oldalt megmutatni. A Déli-Bakonyban jártunk és a Balatonfelvidék keleti részén…egyszer volt, hol nem volt… egy maroknyi összetartó ember, akik évek óta azzal foglalkoznak, hogy nemkarsztos barlangokat kutassanak és fedezzenek fel Magyarországon.

A Jónás kuszodája nevű barlang bejárata

Idén Nagyvázsonyban táboroztunk, szép környezetben, és csillagtúra-szerűen jártuk a bazaltos, hidrokvarcitos, konglomerátumos kőzetkibukkanásokkal pettyezett hegyoldalakat. Innentől már szaggatottabb a mese, mert nehéz az élményeket szavakká formálni. A fejlámpafényben felcsillanó íves oldott formák az Íves-barlangban, a Késpenge-barlang életveszélyes omladéktömbjei, az a megfoghatatlan érzés, amikor a Pilleálom-barlangban átpréselve magunkat a szűkületen eljutottunk a végpontra, ahonnan már nincs tovább, Tihany, minden turistával és a zengő kabócákkal, a Balaton csillogása, a Jónás kuszodája barlang, amikor már a reményt szinte feladtuk aznapra.

Készül a térkép az Íves-barlangról

A meddő keresgélés Ajka körül a csalánban és a kidőlt fákkal nehezített terepen, Kislőd-Vashámor, ahol semmi sem ott volt, ahol lennie kellett volna, az ezüstfásból előrontó szarvasbika, amely kis híján legázolta az egyik barátunkat. Utána persze nevettünk, de abban a pillanatban csak a szerencsén és a szarvason múlott, hogy nem lett baj. A mosoly az arcokon majdnem öt kilónyi rizses hús elfogyasztása után, amikor már csak a pihenés várt ránk, Józsi, a tábor macskája, aki mindenkit vidámmá tett szeleburdi játékaival, a bakancsok dobogása a plébánia közösségi termének kövén, a térképtáska koppanása az asztalon, a duruzsoló víz a leves alatt, átkelés a patakon Pulánál és mind megannyi apróság, ami lehorgonyzott bennünk.

A Pilleálom-barlang sportos szakasza

Most vége ennek, valami új pedig elkezdődött. Jövő héten Pázmánd és Sukoró a Velencei-hegységben, Csodabogyós-barlang a Keszthelyi-hegységben Balatonedericsen, aztán Vértes, Aggtelek-Jósvafő és az ottani barlangok, a Panka-aknabarlang a Badacsonyon. Új utak, új tájak, új lépések és új barlangok várnak ránk. A barátaim most szétszéledtek, Erdélytől Frankfurtig, Bárdudvarnoktól a Mont Blanc csúcsáig. De néhány nap és újra együtt leszünk, és elindulunk azokon az utakon, amelyek ránk várnak, és azokba a barlangokba, amelyeket a mi lámpánk fog először megvilágítani. Így!

Útkeresés Kislőd-Vashámor közelében

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Bizonyára ismeritek Ti is a vén toronyórák kongását. Valahol a közelben, vagy talán a bizonytalan távolban megszólal, és lassú szívverésként jelzi a múló órák számát, a fogyó életet és időt… Már régen elhalkul az utolsó ütés, amikor a csendbe ágyazva még mindig remeg a réznyelvű harang hangja… hol távolabb, hol közelebb, ahogy az emlékezés visszaidézi távolságon, időn és téren keresztül a régen elhangzott dallamot. Ha majd a múló emlékek kanyargó ösvényén már én is visszafelé fogok hallgatózni, a harangszóhoz hasonlóan fognak bennem muzsikálni és emlékezni a Badacsonyon barlangkutatással töltött napok…

Két éve kezdtünk neki, hogy felkutassuk a Badacsony barlangjait. Eredetileg 13 barlang volt ismert, de ötről bebizonyítottuk, hogy nem léteznek, a kataszterbe felületes információ alapján felvett adatok. A megmaradt nyolc mellé két év alatt további tizennégy barlangot találtunk. De milyeneket! Csodálatos aknabarlangot, kétszintes, hatalmas bazaltlapok között megbújó üreget, orgonaközöket, nyári kánikulában is jéghidegen huzatoló, nagy teremből és kúszójáratból álló egész rendszert. És sorban a beszélő, kedves nevek: Páfrányos-orgonasíp-barlang, Aranydörgés-barlang, Orgonabillentyű-barlang, Panka-aknabarlang, Bujócska-orgonaköz…

Sok kilométert és szintemelkedést megtettünk. Szédítő sziklameredélyeken másztunk végig, véresre karmoltak a vadrózsák, tele lettünk zúzódásokkal és sebekkel, esténként holt fáradtan, sajgó izmokkal vártuk a pihentető álmot, vagy éppen álltunk a felettünk tomboló vad viharban és jégesőben, csodálva a villámok káprázatos fényét a Balaton felett… Nem, ezeket az emlékeket nem lehet elfelejteni. Dicsértessék a Badacsony, a hatalmas bazaltorgonáival, a meredek hegyoldalakkal, a jéghideg forrásvízzel, a sűrű erdőkben megbújó vadakkal, a kőbányában fészkelő vándorsólyommal, és az annyira kedves barlangokkal…örök harangszó maradsz.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Északnyugati szél szállt, de ezt csak a magasra nőtt füvek mutatták és az öreg fehér nyárfák suttogó levelei. Szelíd volt ez a szél, alig mozgott, de azért a füvek bókolva hajladoztak és a falevelek titkos üzeneteket küldtek a sziklák felé. Később aztán elállt ez a kis szél is, csak a vén nyárfák susogtak tovább, mint az öregasszonyok, akik mindig egyedül vannak a lesötétített szobák magányos szomorúságában. Alkonyat volt, olyan idő, amely nem az esté és nem az éjszakáé. Tűnődő gondolatok uralkodnak ilyenkor, a készülődés árnyai ténferegnek, mert tudják, hogy menniük kell, mert nem tartoznak sem a világossághoz, sem a sötétséghez, és végül elnyeli őket az éjszaka. Egyhangúan hallatszik a lombszöcskék pirregése a fák koronájából, valahol kuvik rikolt az erdőben, előttünk mély morgással, hangos szuszogással vaddisznók váltanak ki a patakmederből. Mintha gereblyét húznának a hullott faleveleken, olyannak tűnik a vadmalacok lépésének zaja, ahogy anyjukat követik. Megállunk, várakozunk egy ideig, hallgatózunk, csendes beszéd, egy hangos taps után továbbindulunk. Nem lesz baj, volt idejük elmenni. Aztán megreszketett az éjszaka, és álom lett minden. Egymás mellett ültünk fent a sziklavárban észak felé nézve. Ragyogtak felettünk a csillagok, a hold sarlója ezüst fényt terített a fák fölé, és szemben, az ég alján, a sötétkék felhőpaplanban villám cikázott. Nem akaródzott tovább menni. Csak ültünk volna az idők végtelenségéig, néha csendben, néha halkan beszélgetve, eggyé válva az erdővel, az éjszakával, a barlangoktól tépázott, sárfoltos ruhánkkal, a Bujdosó-barlangban velünk szemközt néző egérke szemének villanásával, a fák között csavargó dámok fehéren villanó oldalával, a visszatérő úton megriasztott félénk őz pici patájának tétova koppanásaival. Olyan jó volt itt. Békés. És ekkor valahol messze, a Király-berekben zengőn riasztott egy őzbak, a bokrok alján csodáspókok apró pontszemei villantották apró lámpásaikat, és én már tudtam, mi már tudtuk, ha elmegyünk innen, csak az emléket visszük magunkkal, mert a lelkünk – amely örök – ott kint marad az erdőn. Mélyen bent a Velencei-hegység szívében.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com