Bármely életkor, amikor az ember testi és lelki képességeinek teljében érzi magát lehetővé teszi, hogy gyönyörködjünk a természet csodáiban. Az ifjúkor tele van bizakodással, amikor nem csak hisszük, hanem tudjuk, hogy az embert akármi baj is érje, előbb-utóbb minden jóra fordul. Az ember tele van törhetetlen hittel a nemes eszmékben, csupa jót gondol embertársairól és minden emberi törekvés önzetlenségéről. Idősebb korában az ember újabb tapasztalatokat szerez, amelyek megtanítják rá, hogy élete hajóját bölcsebben vezérelje. Az emlékezés pedig megaranyozza a múltat, az átélt nehézségek elhalványodnak, az örömök emléke pedig fényesen ragyog fel a múlt ködéből.

Akkor lehet valaki a legboldogabb, ha élete folyamán meg tud maradni örök gyermeknek, és újra és újra rá tud csodálkozni a természet szépségeire. A természet tanít, a természet védelmez; örök, múlhatatlan mécses azon az úton, amelynek minden ember a végére ér egyszer.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Tiszta és szép volt az éjszaka. Számtalan csillag borította az eget, és én úgy éreztem, csak fel kellene nyúlnom, hogy teleszedjem a markomat csillogó kavicsokkal. Decemberi égbolt, amelyen a Göncölszekér parancsnokol, és lassan forognak a csillagképek. Enyém most minden: a csillagok, a csillagképek, de még a Föld is, amely tengelye körül forog. Nincs itt most szükségem a világra – semmiképpen a megszokásokra vagy a közhelyszerű biztonság érzésére. A sokszor bennünk lévő zűrzavar nagy részét az okozza, hogy nem tudjuk, milyen kevésre van szükségünk. Béke és jókedv – ennyi kell csak.

Finom ritmus szólt a csendből, a csillagok fényéből, harmonikus és hangtalan erő, egy tökéletes akkord zengése. Amint felfogjuk ezt a ritmust, mi is hozzátartozunk. Az ember és a világmindenség egyé válik.

A fényképért köszönet Schlauszky Szilárdnak, aki időt és energiát szánt rá, kísért engem éjben és fagyban a hegyek között, fényképezte a csillagos eget, és végül megalkotta ezt a kompozíciót.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Az ösvények úgy szelik át Magyarország csöndes vidékeit, mint hajszálerek az emberi testet. Nem lüktető artériák és nem is megfáradt vénák; egyszerű szorgalmas hajszálerek, amelyek olyan helyekre is eljutnak, ahol csak egy kis anyagcserére van szükség: semmi fontos nincs ott. Néhány ember, egy-két ház, bokrok, füvek, virágok, sziklák és barlangok, csöndes és óvatos vadak és madarak. A térképen ha a helyüket keressük, legfeljebb mélyzöld árnyalásokat vagy szintvonalas barna foltokat látunk egy-egy helységnév árnyékában.

Voltak, vannak és lesznek mindig olyan emberek, akik szenvedélyből, belső kényszerből rálépnek az ösvényre. Nem azért húznak túrabakancsot, nem azért sátraznak magányos erdei tisztásokon, hogy "hős", kemény embernek látszódjanak. Látni akarnak és megismerni. A világot önmagukban és gondolataikban megélni.

Ha beszélgetni kezdünk egy ilyen emberrel, látni kezdjük a tájat, halljuk a szél zúgását és a madarak hangját, ajkunkon érezzük a forrás jeges tisztaságát, érezzük a térdünket simogató lágy erdei füvet, és szemünk előtt járják táncukat a tarka réten a lepkék.

Úgy búcsúzunk ezektől az emberektől, mint ahogy egy jó könyv mellől állunk fel, amely nemcsak szórakoztatott, de mondott is valamit. Olyan nyelven, amelyet csak az igazi ösvényjárók értenek meg.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com