Apró semmiségek gyakran emlékek egész seregét juttatják az ember eszébe. Régen elfelejtett dolgok csillannak fel váratlan-véletlenül, és olyan elevenen kelnek életre, mintha csak tegnap történtek volna, nem pedig évekkel ezelőtt.

(A kép forrása: http://focusingonwildlife.com)

Szeretem a gyurgyalagok hangját. Gyakran látom őket a Velencei-hegységben, amint jellegzetes, háromszög alakú szárnyukon vitorláznak lágyan csirikkelve az erdő fái fölött. Szoktam találkozni velünk a Nagy-legelőt szegélyező tölgyfákon is; előfordul, hogy csapatostól ülnek le pihenni a felső gallyakra, és közben számomra oly kedves hangon csevegnek egymással. Ezek a hangok bennem mindig régi emlékeket idéznek. Egykori vándorutak fáradtságát érzem, hallom a tücsökzenés rétek bársonyból szőtt zsongását, érzem a szalmaszagú árpatarló illatát, a nyári erdő félhomályának titokzatosságát, lilásvörös gyöngyházfénnyel izzó alkonyi felhőket látok és porlepte augusztusi utakon kanyarog előttem a vágy, hogy többet lássak, messzebbre jussak; Duna-mente, Szekszárdi-dombság, Geresdi-dombság, Zselic… szívemhez nőtt Dunántúli tájak, amelyeket végigkísért a gyurgyalagok hangja. Amikor még álomvilágban jártam, mert hittem, hogy aprócska vágyaim az élet nagy dolgait tükrözik. Azóta más lettem. Fáradtabb? Öregebb?

(A kép forrása: https://hu.pinterest.com)

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com