Vannak olyan pillanatok, néha talán percek, amelyeket nem jegyez fel senki, nem írják le őket naplóba, mert egyszerűen nem lehet őket leírni. Érzi az ember, és a meglódult gondolatok szárnyalásától, az érzékek vak tolongásától szinte gátját vesztett folyóként törnek elő belőlünk vágyaink, ki nem mondott álmaink. A végtelen érzése fog el, amikor csak menni szeretne az ember előre, bele az időbe, oda, ahol a vigyázó fák között szőtt selyemfényű hálókban megpihennek a gondolatok, és puhán ölelő karjaikkal várnak ránk, hogy végre békét leljünk zaklatott, örök rohanó életünkben. Csak leüljünk egy kicsit, csak csendben legyünk, és hagyjuk, hogy az életünk ránk találjon. Nézzük az egyre sötétebbé váló égboltot, a színüket vesztő felhőket, hallgassuk, ahogy felettünk a fák között csavarog a szél, észrevegyük a pillanatot, és kézen fogjuk, hogy ne menjen el mellettünk. Ilyenkor már nem gondolkodik az idő, becsukja távoli szemeit, nem keresi bizonytalanul a másnapot, mert csak a most létezik. Puhán takarózunk önmagunkba, és kizárunk minden zajt, lármát, tülekedést, hazugságot. A szél fúj csak felettünk, a szél, mert húznia kell egyre távolabbra, a nyári éjszakába vesző idő immár súlytalanná vált igáját.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Micsoda június volt! Mint a boldog asszony, derűs, meleg, békés és kiegyensúlyozott. Az erdők pedig? Királynak sem volt ilyen palotája, amióta világ a világ. Változatos, minden művészi fantáziát túlszárnyaló termek, amelyeknek falait elegáns tölgyek és gyertyánok alkotják, kefesűrű galagonya és kökény állnak őrt a kapuknál, és a mennyezet! Végtelenül mélykék, csillagos égbolt. Csak lámpa nincs. Vagy mégis? Nincs olyan mesélő, amely szebben tudna mesélni, mint egy erdei tisztás egy júniusi éjszakán.

Szarvasbogarak döngenek el, egy-egy fészekből pittyen álmában valamelyik madár, messziről vaddisznók lomotolásának, mardolódásának hangja hallatszik. Megreccsen távolabb, közelebb egy földre hullott gally – s a képzelet szarvast, őzet sejt. A baglyok sem hiányozhatnak az erdei zenekarból. A macskabagoly kísérteties hangon kacag rá az emberre, mintha csak ijesztgetni akarná, az erdei fülesbagoly pedig olyan lágyan fújja messze hangzó egyhangú fuvolaszólamát, mint ahogy az idő orsójáról hullnak le a másodpercek a múlt homályba vesző emlékezésében. Szinte árad a tücskök, sáskák és szöcskék ciripelése, a közeli tavacskából pedig békamuzsika hallatszik. Elkezdi az előénekes, majd sorban csatlakoznak a többiek, végül rákezd az egész zenekar, hogy aztán a tetőponton hirtelen elhallgassanak, némaságba fullasztva az erdő titokzatosságát. És akkor, itt is, ott is, zöldes fények gyulladnak, a királyi palota díszkivilágítást kap. A fűben a nagy szentjánosbogarak nőstényei gyújtogatják a lámpásaikat, felettük pedig a hímek lejtik fényjátékba feledkezett kacskaringós táncukat. Néha csak egy-egy apró lámpás villan, máskor egy egész tánckar tartja előadását. Elbűvölő, csodálatos színjátéka a természetnek. Most van itt az ideje. A táncnak, a szerelemnek, az öntudatlanul magába feledkező boldogságnak.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com