Milyen más volt valamikor a karácsony! Hogy megváltoznak az idők! Nevetünk rá nagyot, nevetünk egymáson és vénülő önmagunkon, összeölelkezünk, és kacagunk: változnak bizony az idők, és mi is megváltoztunk velük. Vagy az idők ugyanolyanok maradnak, csak a mi homályosuló szemünk látja őket másnak? Hinni kell ezen a napon és egyebet tenni nem szabad. Vidáman és meghatottan nézni visszafelé, a többi karácsonyra is, gyermekkorunk karácsonyaira, amelyek immár éppoly visszahozhatatlanul elmúltak, mint ahogy az évszakok váltakoznak a sodró, csak előre haladó időben. Megfényesedtek, megtisztultak, mesék zúzmarájába öltöztek. Már december elején elkezdődött az izgalom. Vajon mi lesz a karácsonyfa alatt? Vajon esik-e a hó karácsonykor? Azokban az időkben karácsony hó nélkül nem is lehetett. A hó lehullott – tud még néha ma is úgy, mint akkoriban. Csodálatos szépen, táncosan, kacagva, zengve. Karácsony napján pedig a sürgés-forgás, az ételek illata, az egyik bezárt szobából áradó titokzatos fenyőillatú várakozás. A meghitt este, amelyre valóban ráillett: szenteste. A megfoghatatlan pillanat, amikor ott álltunk a feldíszített fa alatt, átvettük az ajándékokat, és a csomagolópapír bontogatásába merülve kitártuk a szívünket a vágyaink felé. Nehéz ezt az érzést elmondani, talán a magunkfajta, kiábrándult, a nehézségek sorától megkopott szívű felnőtt már nem is képes rá igazán. De eszembe jut még sokszor és átélem én is, mert egy kis kéz fogja már az enyémet is, és együtt várakozunk, együtt örülünk, együtt lehetünk újra gyerekek ezen az estén. Mérhetetlen békesség bocsátkozik ilyenkor a világra. Karácsony éjszakája.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Egymást követik a tizenkét hónap rendjében, libasorban, sok-sok század óta. Becsülettel, tisztességgel végzik a munkájukat, meghozzák az őszt, a telet, és fizetség fejében mindannyiunk életéből elvisznek egy darabkát magukkal. Szeptember a legfiatalabb, derűs arcú, vidám, szüreteken mulató, holnapokkal nem sokat gondoló. Október már komolyabb, érett korban színes levelekbe öltöző, aszút érlelő, ködöt nevelő, reggelente fagyosan mosolygó. November a megfontolt felnőtt, aki csak ballag komótosan a rászabott úton, megrázza a fák ágait, hogy álomra hulljanak a levelek, hideg furulyaszó mellett a széllel kacag, és kopott kabátját magára húzva a hideg esőben sokáig álldogál az utak kereszteződésében. December, a dérdolmányú, a világot csontkeményre fagyasztó, hótakaróval borító, és néha könnyes szemű öregember, aki emlékei között él, és éjszakánként magában beszél, reszkető kezével simogatja a cinkéket, hogy aztán tovább lépjen a karácsony és az új esztendő felé, ahol talán álmaink várnak ránk a fagyos januárban.

Gyerekként a decembert vártuk a legjobban, a karácsony és a téli szünet miatt. A karácsonyvárás advent első vasárnapjával kezdődött, de a gyertya meggyújtásán kívül nemigen törődtünk vele, hiszen négy hét még a szünet reménységének is túl távoli volt kicsiny gyermekvilágunkban. Hogy lesznek majd háromkirályok és angyali híradás? Valahogyan ez is hozzátartozott az örömhöz, de, hogy miként is? A szünidőt vártuk, a szabadságot, és a karácsonyfát. Akkor lett csak minden komolyabb, amikor az egyik reggelen tisztára töröltük a táblát az osztályban, és tudatosult bennünk, hogy ez az utolsó hétfő a szünet előtt.

Aztán eljött a péntek is, amikor kinyílt a szívünk, mint valami szép virág. Azon a napon nem is lehetett másról beszélni, tanulásról meg végképp nem. Két hét szabadság és kacagott a világ. Túlsó partja még csak nem is látszott a szünidőnek. És nekivágtunk gondtalanul. Emlékeztek még ezekre az utazásokra hazafelé? Azóta sem csinálnak olyan vonatkereket, amelyik olyan szépen tudna muzsikálni. Mennyi örömet elbírtak ilyenkor a vonatok, csodálatos tájakon nyargaltak keresztül, és milyen mások voltak még a sínek mellett álló akácfák is. Hát ha még a hó is hullani kezdett!

Ilyen volt valamikor. Őszinte, gyermeki. Mennyire megváltoztunk azóta! Fáradtabbak, öregebbek lettünk…

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com