Bizonytalan, öreges álmok járnak ilyenkor a hegyek között. Ősz van. Napközben még megvillantja utoljára fényes, mosolygó arcát a búcsúzó nyár, de az esték, az éjszakák, és főleg a hajnalok nem hazudnak. Ködpaplant húznak ilyenkor magukra a völgyek, és a hegycsúcsok úgy állnak ki belőlük, mint a szigetek egy óceánból. Az embert úgy körbefogja a csendes elmúlás visszavonhatatlan érzése, mint ahogy a patak öleli körbe sustorgó áramlással a benne álló kődarabot. Halk koppanásokkal járnak a harmatcseppek az avaron, az erdei utak pedig bujkálva kanyarognak a fák között. Dideregve húzzuk az aláruhát, az overállt, fűzzük a bakancsot, vesszük hátunkra a barlangász-zsákot. Kesztyű, kézben a szíjánál fogva hordozott sisak, csendes beszélgetés, ahogy felfelé szuszogunk a Szilváskőre a barlangokhoz. Vár a föld alatti birodalom minket. Mindig csak lefelé, mintha menekülni akarnánk az ősz és az elmúlás elől – az örök csend világába.

Szilváskő, Medves-Ajnácskői-hegység, 2017.09.07.

Indulás lefelé

Miki érkezik a mennyezeten keresztül

Miki megérkezett

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com