Lágy vitorlát bontott már a gyöngyvirág, a fák jótékonyan takaró koronája alatt visszhangot kiált a madárdalnak az erdő, a patakok kora tavaszi sietése meglassult, a melegedő szél esténként a rétek díszes párnáján pihent meg, a lepkék pedig úgy szálltak a virágokra, mint egy csók, amely mintha öröktől fogva létezett volna, és nem múlna el sohasem. Egyhangúan, mégis ezerszínűen kiált a kakukk a gyertyános-tölgyesekben, titokzatosan, mert hangja mindig távoli, és mégis lágyan simogatja meg az arcunkat. Hajnalban párásak a domboldalak, mint a távoli vágyak, hangosabban csobognak a patakok, csupa virág, dal, szabadság és szerelem az erdő. Tavasz illata, mámor, öröm és álom, ösvényein járva szabad a vándor. Hegyen és völgyön kedvesen susog az erdő, zölden és ölelőn. Az erdő az otthon, ahol a színek és illatok megfoghatatlan névtelensége kedvesen és aggódón simogatja meg a szíveket. A május nagy orgonája tapogatva keresi ilyenkor a billentyűket, és akkor zendül meg a maga igazi fenségességében, amikor az erdők és rétek világába belépve átadjuk magunkat szabadon a vágyainknak.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com