A gyalogút puha zöld tenyerét tartotta elém, hogy lassan járjak, mert elmúlt már március, fészkek készülnek már az ágak között, levelet bontanak a fák, és a kora tavaszi félénk virágokat leváltják a változatos színű virág-hadseregek. Szobányi foltokat borít a homoki pimpó, a fürtös gyöngyike, az odvas keltike, a bogláros és erdei szellőrózsa, a kövifoszlár és a farkaskutyatej, s mint a generálisok, itt-ott tavaszi hérics magasodik a többiek fölé. Nem zizegnek már a tavalyi levelek a léptek alatt, mert zsenge fűszálak nőttek rájuk, csupa békés zsongás az erdő, amelynek titokzatos mélyén készítik már a sóskaborbolya gyermekhangú sárga kis csengettyűit, hogy hangjukkal elébe menjenek majd a májusnak.

Tavaszi hérics a Gaja-völgyében a Károlyi-kilátónál

Vidám csobogással kíséri utamat a patak, amíg az ösvény egyszer csak balra fordul, hogy felvezessen a sziklák közé, magasra, hogy alattam maradjon az idő, amely elmúlt, és az utak, amelyeket megjártam. A sziklán ülve a lábam a mélybe lógatom, hagyom, hogy fújja az arcomat a mindig kacér áprilisi szél. Elmaradnak ilyenkor még a tűnődő gondolatok is, messzire kerül tőlünk minden, ami hétköznapjainkat kitölti, és a minket bántó dolgokból nem marad más, mint némi kesernyés illat, ami olyan, mint a tegnapok mámora. Kibékülünk ilyenkor a világgal, nem gondolunk a holnapra, de nincs is miért. A pillanatban élünk és a pillanatnak élünk, és ez jól van így, nagyon jól. Aztán felállunk, elindulunk, és ahol az ösvény elkanyarodik, gondjaink újra mellénk szegődnek, és kísérnek egy életen át, csak néha maradva el.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com