Árnyék lett minden egyszerre, olyan pillanat, amikor a gondolatok megmozdulnak vackukban és kinyitják a szemüket. Nincs egyetlen felesleges mozdulat vagy hang sem, a virágok összehúzódnak és figyelni kezdenek, a fák gyökerei a földet ölelik, az ágaik a magasságot, és mesélni kezd a csend. Az ég és a föld összeér a sötétségben, a valóság az álmokkal, a múlt a jelennel, a jövő a múló percek visszhangjával, amelynek nem tudni, hol vannak a határai. Összefolyik a van a ninccsel, a színek a színtelenséggel, a mozdulat a mozdulatlansággal, a lehetőség a lehetetlennel, és úgy mozognak a gondolatok, mintha semminek nem lenne értelme. Az ember rádöbben emberi valóságára, ami alig valamivel több a semminél. Aztán reccsen valahol egy ág, az idő újra elindul, formája és színe, illata lesz a vágyaknak, a szívek hangosabban dobbannak, és a lélek víztükrébe hulló apró emlékcseppek fodrozódásain vitorlát bontanak az álmok.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com