Nappalok és éjszakák múltak el a tücsökszavú rétek, a békazsongásos mocsarak, a madárdalos erdők felett. Nappal melegen sütött már a Nap, virágok mosolyogtak a pázsitfüvek között, lepkék táncoltak és fecskék nyilalltak a levegőben; de mindez már nem a születő élet gondtalansága volt. Az ágak között fészkek ringtak tele fiókákkal, a rókavárakban csintalan kölykök harapdálták egymást fülét, hullott a galagonya szirma és az akácok édes-kedves fűszeres illatát dajkálta a szél.

Lassan búcsúzik az idén meg sem igazán érkezett május.

Május és június finoman remegő összefonódását öleli az erdők sötétzölden párás félhomálya, a tört szavakat, a hangtalan kiáltást, a sírásba csukló féltést, amikor a testet már nem is lehet érezni, és csak a homok lágy pergését hallani, ahogy kérlelhetetlenül hullanak a szemek, mérve az idő múlását. Aztán egy suttogás, amely messziről jön és lehull a patakok rohanó vizébe, mint egy fáradt madár, és a május lépteit elnyelik a szénaillatú, harmatos júniusi hajnalok.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com