Gyertyánok és kőrisfák fekete sátra borul a fejem fölé. Alattuk az erdőillatú félhomály, az a kesernyés pára, amely reggel kékesszürke, nappal szőkésfehér, alkonyatkor pedig rózsaszín. Behunyt szemű erdei tavak vizében szikrázó csillagfény, a hajnalpír enyhe színe, a torkukban üveggolyókat görgető cinkék, akik szipogva, cserregve, pattogva kutatnak a fakéreg repedéseiben, a hűvösödő hajnalok, az ezüstszínű selyemhez hasonlító éjszakai lepkék tánca, a szénaillatú rétek tücsökciripelése, esőtől illatozó levelek, szégyenlős vadvirágok, csöndesedő patakok, a felhők és az égbolt magányossága. Túl vagyunk a nyár derekán.

Hová mennek ilyenkor az álmok? A bennünk lappangó, lángoló vágyak, a cifra mesék; hová tart a színek örvénye, az élet fénye, a nyugtalan, kék éjszaka, a rozsdaszínű hold? A bennünk sóhajtó csendben felállnak a múlt emlékei, kézen fogja őket a kenyérszagú nyár, halkan fordul az öreg naptár lapja, és megindulnak együtt a végtelenség néma országútján. Múlik a nyár…

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com