Pillanatkép

Madárbirset is láttam és nőszirmot is! Talán nem mindenkinek olyan nagy hír ez, mint nekem, nem hiszem, hogy mindenki olyan lelkes lenne, mint én. De nem csak ennyit láttam ám! Gyöngyikét és héricset, bimbózó orgonát és nappali pávaszemet, lucerna bányászméheket és virágzó cseresznyefát, sárba szikkadt szarvasnyomokat, kökényvirágon önfeledt boldogságban döcögő virágbogarakat, citromlepkét, bokrok alatt a tavalyi leveleken titokzatosan zörgő gyíkokat. Fel sem lehet sorolni mindent. És ragyogóan sütött a Nap, a pintyek apró ezüstcsengettyűkön csilingeltek, a szellő pedig olyan halkan és kedvesen suttogott a füvek között, mintha szerelmet lehelt volna a tavaszi levegőbe. A gránitsziklák felülete már kellemesen átmelegedett, engedett a télen magukba szívott fagyok ridegsége, és kellemes roppanással nyújtózva apró kis kőszilánkokat pattintottak le magukról. Lábaiknál álmosan sóhajtott a csend és a nedves sötétség, aztán elindultak, és engedték, hogy a föld ezer karjával magába zárja őket, és álmukból virágok szülessenek, amelyek aztán mosolyogva fordultak a napfény felé.

Persze, mást is észrevehettem volna, főleg amíg ideautóztam. Az önzést, a türelmetlenséget, annak az embernek a haragtól eltorzult arcát, aki előtt a pirosnál talán egy másodperccel később indult el egy hölgy, mint lehetett volna; észrevehettem volna a plakátokat az út szélén, a harsogó címeket, az emberek fejében az állandó zakatolást, azt a fajta értéktelen értékrendet, ami sok esetben sajátja a mai világnak, és ami oly sok embert magába szippantott. De én mindezeket nem vettem észre. A szemem recehártyáján ott voltak a képek, elszállítódtak az agyba, de csak olyanok voltak, mint a parttalan hullámok, amelyek, hogy nem tudtak szigetnek ütközni, elvesztek a látóhatáron. Van választásunk, hogyan éljük meg a világot. Van lehetőségünk, hogy szétválasszuk, mi az, ami fontos számunkra, és mi az, ami nem. Talán egy réten ülve, talán sétálva egyet az ébredező természetben, talán megállva pár percre, hallgatva a fecskék csivitelését rátalálhatunk arra a világra, amelyet keresünk.

De az is lehet, hogy tévedek.