Az emberben mindig élnek különböző fájdalmak: nagyok és kicsik, komolyak és nevetségesek. A legnagyobb fájdalmat mindig az elmúlás okozza. Főleg a rohanó idő, amely fiatalkorban csak lassan csörgedez, ám idősödve egyre gyorsabban pereg.

Ki ne emlékezne arra az érzésre, amikor elmúlt a „soha vissza nem térő nyár”, érthetetlenül gyorsan, újra iskolába kellett menni, és kilenc hónapig ólomlábakon ballagott az idő. Illetve csak azt hittük. Valójában minden olyan gyorsan eltelt… és azt hiszem egyikünknek sem sikerült rajtakapnunk, hogyan lett a nyárból ősz, az elsősből érettségiző, a gólyából mérnökember.

Egyszer csak halványabban csillog a fény szemünkben, ráncosabb lesz a kezünk, és szarkalábak futnak szanaszét a szemeink körül. De ez jó, mert a szem körüli ráncok a nevetések helyét őrzik…

Ugyanakkor sokszor vagyunk rossz hangulatban. Gyakran már reggel felébred a fájdalom, a gond, az aggódás és ború; és gyakran még éjszaka sem alszik el. Sőt! Ilyenkor kezd csak igazán parázslani.

A legjobb orvosság minden gondra, bajra és borúlátásra a természet. Amikor csak tehetjük, mozduljunk ki, és kiránduljunk. A gyógyhatás nem a túra hosszában van, hanem abban, hogy közben milyen érzéseket élünk meg. És ez nem kötődik távolsághoz.

De az is lehet, hogy csak kijárunk a természetbe, elüldögélünk egy sziklatetőn, egy patak partján vagy magaslesen; ebben az esetben is rendkívül sokat láthatunk. Mert minden a szemen és az agyon áll vagy bukik; még a legkisebb vízcseppben is visszatükröződik a szivárvány valamennyi színe, benne van a bodza vagy a zelnicemeggy, a hárs- vagy az égerfalevél merőben más zöldjének rengeteg árnyalata. És ha ezt észre tudjuk venni, óriásit léptünk előre önmagunk boldogsága felé. Nem vagyok „nagy” gondolkodó, aki azt mondja, hogy dobjunk el minden anyagit és csak a lelkiekkel törődjünk. Mert bolond az, aki ilyet tesz. De tudjunk megállni ebben a gépszívű világban, és rácsodálkozni a minket körülvevő világ megannyi szépségére.

A természet egy olyan orvosság, amelynek nincsenek mellékhatásai. Nem kell receptre felírni és mindenki számára elérhető. Nem csodaszer, és semmilyen gondot nem old meg helyettünk. De gondolatokat ad, helyes döntésekhez segít hozzá, csodálatra késztet, lenyűgöz, és néha megfélemlít, megsimogat és elaltat, és végigkísér az úton, amelyet ránk szabott az idő. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e az általa adott lehetőségekkel.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com