Megkésett ébresztő

Nem tudom, hogy mi az oka, de nem akar az idén tavasz lenni. Azelőtt is leginkább rövidke tavaszokra emlékszem, de az elmúlt években a nyúlfarknyi tavasz addig-addig kacérkodott a téllel, míg végül nyár lett belőle.

Hideg van még, de ennek a hidegnek nincs már színe. Nem is kell, hogy legyen, mert esténként különös, merengő párát lehelnek a völgyek, és szinte érezni, hogy van valami a levegőben. A természet ébredése az, ami lassú és lágy, mint a Kedves kezének simogatása, amely finom melegséggel éri a bőrünket. A hóvirágok hallják meg először az ébredés szavát, és egy dérfoltokat nevelő éjszaka után ezer csillagszemmel kacagnak rá a világra. A fehér színt a sárga követi. A könnyen melegedő domboldalakon sombokrok sárga csokrai nevetnek, alattuk pedig tavaszi kankalin emeli csengettyűit bókoló vidámsággal. A harmadik szín az erdőben a kék. Még csak itt-ott bújik meg a bokrok meleg szoknyája alatt, de édes illatát messzire táncoltatják az erdei szellőgyerekek; kék szemével tisztán és őszintén néz az ibolya a fatörzsek között táncoló tavaszi napsugarak fényjátékába. Méhek dongnak, esténként feketerigó búcsúztatja a kék felhőpaplanba alámerülő Napot, kipattan a kecskefüzek barkája, és a sziklák hasadékaiból denevérek szállnak ki, mint a néma árnyékok. Az égen fáradt vándorok szállnak, és hozzák, egyre hozzák a tavaszt. Megjön a barázdabillegető, a csíz, az énekes rigó, és hozza mindegyik a hangszerét is, ki fuvolát, ki citerát, ki kereplőt. Minden reggel fényesebben süt a Nap, és minden reggel jobban megtelik az erdő zenével. Száll a dal, mámorba hanyatlik a szerelem, és még az olyan morcosan ébredő, későn öltözők is virágruhát öltenek, mint a szil, a tölgy, a vadkörte és a vadcseresznye. Csupa napfény ilyenkor már az erdő, csupa égig kiáltó dal, és a tavasz meseszép dalokat zeng a szerelem orgonáján.

Ilyen hát a tavasz, amikor lassan ébred, és minden úgy történik, ahogyan megszoktuk. Most pedig hideg szél fúj, az égen hófelhők kergetőznek, éjjelente fagypont alatt van a hőmérséklet. Március közepe van, és ha lehet így mondani, átaludta az ébresztőt a tavasz…