Az igazi természetkedvelő magánykedvelő is.  Csak azok láthatják meg a természet titkos arcát, akik nemcsak a szemükkel látnak, hanem a lelkükkel is, és a magányban minden egyébről meg tudnak feledkezni. Mert ilyenkor mesél a csend, a szellő, a villódzó fény, a halkan hulló eső, a századokat megélt fa, a táncoló falevél. A pici hullámgyűrű az erdei tó vizében, az íves röppenéssel lendülő harkály, a hársfák illata, a dolomitsziklák felett remegő levegő. Én szeretem ezeket a meséket, amelyek úgy forrnak belém, mint az igazi szerelem álomvilága.

*

Június van. Meleg nyári idő, amikor még a hegyek lombsátra alatt is fülledt a levegő. Nekem mégis a kora délutáni órák bágyasztó csendje kell, amikor szinte néma az erdő, és az enyhe szellő sóhajtásain kívül alig van más nesz. Magányra vágyom. Néha felsurran előttem egy rigó és beljebb repül a rejtett sűrűbe. Egy cinke halk szipogását is hallom, de nem bírom meglátni az ágak között. Egy örökké nyugtalan fekete harkály kopogtat előttem egy gyertyánon, majd kacagva repül tovább. Tojó, mert csak a tarkóján van piros folt. Körülöttem magas fák, igazi szálerdő, amelyet a napfényes foltokban sűrűn borít a vadszeder. Belém kapaszkodnak a kusza indák, körülfonnak, nem eresztenek. Tépik néha a bőrömet. A nagy fák koronái máshol összeérnek, és a boltozatba csak itt-ott csúszik be a napsugár, hogy megaranyozza azt a foltot, ahová ráesik. A tisztásokon virít a harangvirág, fehér bokrétái csillognak a habszegfűnek, lilapártájú varfű és ékes vasvirág magasodik a pázsitfüvek fölé. A tisztás szélén álló göcsörtös molyhos tölgy mellett lépek el, amikor valami szokatlan kéket veszek észre. Szajkótoll! Világoskék csíkok között fekete hullámok. Mosolyogva veszem fel és teszem a hátizsák oldalán a hálós részbe. Apró öröm. Az élet szép!

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com