Délutánra megzendült kicsit a szél, kinyomta az ázott búzatáblák nehéz illatát a fák fölé, susogva játszott a levelekkel, aztán elment valahová, mert ismét csend lett. Ebben a mély, hallgató csendben, a vihar előtti utolsó percekben csak fulladoznak a gondolatok a titkok mélységeiben. A magasság felhői hamvas elérhetetlenségben ragyogtak a Velencei-tó vizében, és úgy tűnt, mintha a levegőóceán mélykék hullámai is fehér tajtékos habot vetnének benne. Villámlott Fehérvár felöl. Tudtam, hogy megázok. Tudtam, hogy csak pár perc, és itt az eső. De szeretek bőrig ázni a nyári záporban, amikor nagy cseppekben esik, és élvezem, ahogy agyonizzadt, poros testem hűsítően mossa tisztára az eső. Szeretem nyári este érezni a rétek szénaillatát. Hátam nekidöntve érezni a szikla melegségét, miközben csak nézem magam előtt a tájat, és arra várok, hogy történjék valami. Ahogy a szarvasok kiváltanak az erdőből legelni, ahogy a feketerigó izgatottan csetteg a faágon, ahogy az erdei pocok zörgeti a leveleket. Szeretem azt a pillanatot, amikor a Nap már lebukott a horizont vonala alá, de visszamaradó sugarai még megvilágítják alulról a felhőket, és ilyenkor rojtos bíborpaplanba öltözik az égi világ, mint egykori tüzek és emlékek őrzője. Szeretem a hegygerinc fölött komoran előtörő valószínűtlenül mélykék gomolyfelhőket, a villám cikázását a sötét éjszakában, a fák koronájában süvöltő szelet. Szeretem a nyári alkonyatot, az Esthajnalcsillag fényét, a júniusi csillagkupolát, és szeretném utolérni azt a pillanatot, amikor az alkony elballagva átadja helyét az ég tetejére gördülő Göncölszekérnek. Szeretnék pillanatokat örökre megállítani. Felfogni a mérhetetlent, amit nem lehet, mert a természet hatalmas, az ember pedig oly jelentéktelen mellette.

Gyöngyházaslepke terjőke kígyósziszen. A természet csodálatos minden megnyilvánulásában.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com