Elment az eső keletre. Potrohos felhőasszonyságok ballagtak utána, és a születő reggel madárdalban ébredt. Csöpögött a víz a levelekről. Egyedül álltam a domb tetején és mellettem a fekete fenyő csöndesen susogott a surranó szélben. Álltunk egymás mellett, és bennem az utolsó napok ezernyi gondja, a számtalan hang, ember, tennivaló lüktetett, hogy aztán feloldódjon a születő napsugarakban. Ezek azok a pillanatok, amelyek eszébe juttatják az embernek, amit valaha elképzelt, megálmodott, mindazt, amire vágyott. Kitárul előttünk a horizont, a búzatáblát aranyhajnak látjuk, a Velencei-tó nádasát lidércek otthonának, a tájat fürdető napfényt Isten mosolyának, az eső utáni erdőillatú levegő zsongását égi muzsikának halljuk. Valaki vagy ilyen érzésekkel születik, vagy nem. Nem tanulható, nem erőszakolható ki; érezni kell, a lelkünkben hordozni. Önfegyelem, egészséges merészség, türelem és kitartás, amíg a természet megismer és megszeret, és szerelmes adakozó kedvében feltárja előtted csodáit. Gondolataink hálójában fennakadnak a hangulatok, elsimulnak néhány pillanatra a bennünk háborgó hullámok, és úgy érezzük, hazaértünk. Oda, ahol kedvesen várnak, mosolyogva ölelnek, szeretettel fogják meg megfáradt kezeink, csöppnyi sóhajjal, féltő karokba zárva őrzik szívünket.

Az idő kérlelhetetlen. Maradnék még, de indulnom kell. Hátizsákba kerül az esőkabát, feszesre húzom a sisakomat tartó pántot, és elindulok lefelé a dombról. Vizes fű súrolja bakancsaim, a meredekebb részeken meg-megcsúszok, és szépen lassan visszagyalogolok a valóságba. Várnak a barlangok, várnak Pázmándon. Hallom, ahogy surrogva fut az út az autó kerekei alatt, a lehúzott ablakon beküldi hozzám üzenetét az erdő, illatát a megázott gabonatábla, hangját egy-egy hangosan pirregő tücsök. Vidám gyerekek várnak rám, sziklát mászunk, barlangba megyünk, csodáljuk a rét virágait, a magasba törő fákat, a ringató madárszót, az erdő bársonypuha ölelését. Megtaláltuk az értéket, amit kerestünk. A természet minden, a természet örök. Amikor visszafelé gyalogolunk az utolsó barlangtól, a szemek csillogásában látom, megértettek…

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com