Az igazi természetkedvelő magánykedvelő is.  Csak azok láthatják meg a természet titkos arcát, akik nemcsak a szemükkel látnak, hanem a lelkükkel is, és a magányban minden egyébről meg tudnak feledkezni. Mert ilyenkor mesél a csend, a szellő, a villódzó fény, a halkan hulló eső, a századokat megélt fa, a táncoló falevél. A pici hullámgyűrű az erdei tó vizében, az íves röppenéssel lendülő harkály, a hársfák illata, a dolomitsziklák felett remegő levegő. Én szeretem ezeket a meséket, amelyek úgy forrnak belém, mint az igazi szerelem álomvilága.

*

Június van. Meleg nyári idő, amikor még a hegyek lombsátra alatt is fülledt a levegő. Nekem mégis a kora délutáni órák bágyasztó csendje kell, amikor szinte néma az erdő, és az enyhe szellő sóhajtásain kívül alig van más nesz. Magányra vágyom. Néha felsurran előttem egy rigó és beljebb repül a rejtett sűrűbe. Egy cinke halk szipogását is hallom, de nem bírom meglátni az ágak között. Egy örökké nyugtalan fekete harkály kopogtat előttem egy gyertyánon, majd kacagva repül tovább. Tojó, mert csak a tarkóján van piros folt. Körülöttem magas fák, igazi szálerdő, amelyet a napfényes foltokban sűrűn borít a vadszeder. Belém kapaszkodnak a kusza indák, körülfonnak, nem eresztenek. Tépik néha a bőrömet. A nagy fák koronái máshol összeérnek, és a boltozatba csak itt-ott csúszik be a napsugár, hogy megaranyozza azt a foltot, ahová ráesik. A tisztásokon virít a harangvirág, fehér bokrétái csillognak a habszegfűnek, lilapártájú varfű és ékes vasvirág magasodik a pázsitfüvek fölé. A tisztás szélén álló göcsörtös molyhos tölgy mellett lépek el, amikor valami szokatlan kéket veszek észre. Szajkótoll! Világoskék csíkok között fekete hullámok. Mosolyogva veszem fel és teszem a hátizsák oldalán a hálós részbe. Apró öröm. Az élet szép!

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

Fényesen süt a Nap, mélyek lettek az árnyékok, komolyak és sötétek az erdők, amelyek magukhoz ölelték a fészkeket, mint titkos zugokat, ahová belátni nem lehet, és ahol a jövőről álmodik a gondviselés. Az erdőszélen már elvirágzott a galagonya és szirmot bontott a rózsaszín mosolyú vadrózsa, a szántókon suttogva ringatják a növekvő kalászokat a búzavetések, és a rétek ezerszínű virágai táncra hajolnak a szélben, amely szerelmet hord szét a levegőben. A nyár ölelő asszonya mosolyog most az élet lüktetésében, a kacagó napsugárban, a puha földben, a hajnali harmatcseppekben, a sziklák tüzes érintésében. Fent vagyok a Zsidókő-hegy tetején, Pázmándon, a Kálváriánál. A sziklafal legszélén ülők, lábamat a mélybe lógatom, és hagyom, hogy a szél susogása betöltse a gondolataimat. Látom és érzem, ahogy a fák finom bókolással meghajolnak a béke előtt, amely hangtalan hullámaival betölti a hegyeket és a völgyeket. Aztán felállok, felveszem a hátizsákomat, a sisakot lecsatolom és szíjánál fogva jobb kezembe veszem. Bal kezemen a megtalált béke érintését érzem, aztán elindulunk együtt az úton, keresztül a réteken és erdőkön, hegyeken és barlangokon, mert várnak ránk az álomhozó gondolatok, amelyek bennünk rezegnek, mint egy távoli harangszó, amelyről nem tudjuk, honnan érkezik hozzánk és meddig marad, és amelynek hangja végtelen, mint maga a természet.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com

A legalapvetőbb szabály, amelyet túráimon betartok és betartatok, hogy egy hegységben csak a lábnyomunkat hagyjuk hátra. Emlékeket csak gondolatokban, a lelkünkben és fényképeken gyűjtsünk, hiszen úgyis csak ezek azok, amelyek végül kiállják az idők próbáját. Én annak örülök a legjobban, ha egy-egy túrán sikerül olyan fényképet készíteni, amely kendőzetlenül, csodálatos mivoltában mutatja be a természetet. Mi is kell egy jó természetfotóhoz?

Megfáradt dalia. Nászruhás zöld gyík. (Velencei-hegység, Pákozd)

Előre bocsátom, hogy nem szándékozom technikai paraméterekről vagy éppen zársebességről és rekesznyílásról elmélkedni. Ha valakit a fényképezés technokrata oldala érdekel, akkor ma már tanfolyamokon is tanulhat természetfényképezést, és szinte bármely nagyobb könyvesboltban remek kiadványok érhetők el ebben a témakörben. Elengedhetetlen, hogy megfelelő géppel vágjunk neki a fényképezésnek, és teljes mértékben uraljuk a technológiát. Maga a kép elkészítése azonban csak a végső lépése egy folyamatnak, és én inkább az exponáló gomb kioldása előtti történésekben látom a szép természetfotó elkészítésének kulcsmomentumait.

Busalepke magyar szegfüvön. (Velencei-hegység, Sukoró)

A kifogástalan felvételek elkészítéséhez türelem, kitartás, megfigyelőképesség, természetszeretet és az állatok és növények bizonyos fokú ismerete szükséges. Az ismeretek egy része elsajátítható otthon különböző szakkönyvek olvasásával, a többihez viszont nagyon sok terepmunkára van szükség. Tudnunk kell, hogy melyik virág mikor nyílik és hol, melyik bogarat hol érdemes keresni, hol van a dámszarvasok barcogó helye, melyik fán pihen meg rendszeresen a sárgarigó; és a sort még hosszasan lehetne folytatni. Ha már tudjuk, mit akarunk lefényképezni, ezt vagy azt az állatot és növényt hol találjuk; még akkor is csak a siker kapujában vagyunk, hiszen ki is kell várnunk a megfelelő pillanatot. Szerintem ez a legnehezebb része a dolognak. Aki kételkedik, az próbáljon meg busalepkét fényképezni. Alig másodpercekre marad meg egy helyben, és már libben is tovább. A fényképezésre csak egy-két másodperc áll rendelkezésre, és ilyenkor már valóban csak az számít, hogy mennyire vagyunk tisztában a fényképezés technikai oldalával.

Darázspók (Balatonfelvidék, Salföld)

Ki ítéli meg, hogy egy természetfotónk jó-e vagy sem? Egy kiállításon kapott díj dönti el? A facebook-on kapott like-ok mennyisége? A válasz határozottan: nem. Ha megnézzük a képet, és közben halljuk a szél zúgását, érezzük bőrünkön a napsugarakat, látjuk magunk előtt a hajnali fényben fürdő erdőt, ahogy novemberben hömpölyög át a köd a hegyek gerincén; érezzük újra azokat a várakozásteljes másodperceket, amikor ott van előttünk közvetlenül a teheneit hajtó dámbika, és már csak egy lépés kell ahhoz, hogy tiszta füves részre érjen a juharcsemeték sűrűjéből; ha gondolatainkban újra fel tudjuk idézni a természetjárás során szerzett élményeinket és benyomásainkat – ekkor készítettünk sikeres fényképet.

Búzavirág (Velencei-hegység, Sukoró)

Ha három lépésben kellene összefoglalnom a fontossági sorrendet, akkor azt a következőképpen tenném: 1. az állatok és növények ismerete, 2. kitartás és türelem, 3. felszerelés. A fent leírtak az én véleményemet tükrözik, és könnyen lehet, hogy kiváltom vele néhány profi természetfotós rosszallását. A mentségem az, hogy én élményeket és benyomásokat gyűjtök, így a nem tökéletes felvételeim is tökéletesek számomra.

Jó böngészést: https://www.facebook.com/pg/Velencei.hegyseg.tura/photos/?tab=albums

Ízelítőnek néhány további felvétel:

Boglárkalepke (Velencei-hegység, Sukoró)

Ükörkelonc (Keleti-Bakony, Iszkaszentgyörgy)

Aranyos virágbogár gyepürózsán (Velencei-hegység, Sukoró)

Barnás virágcincér szerelem útszéli zsázsán (Velencei-hegység, Sukoró)

Fogasfarkú szöcske (Velencei-hegység, Sukoró)

Cserlevél pohók hernyója (Keleti-Bakony, Iszkaszentgyörgy)

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com