Tarka emlékek

A legalapvetőbb szabály, amelyet túráimon betartok és betartatok, hogy egy hegységben csak a lábnyomunkat hagyjuk hátra. Emlékeket csak gondolatokban, a lelkünkben és fényképeken gyűjtsünk, hiszen úgyis csak ezek azok, amelyek végül kiállják az idők próbáját. Én annak örülök a legjobban, ha egy-egy túrán sikerül olyan fényképet készíteni, amely kendőzetlenül, csodálatos mivoltában mutatja be a természetet. Mi is kell egy jó természetfotóhoz?

Megfáradt dalia. Nászruhás zöld gyík. (Velencei-hegység, Pákozd)

Előre bocsátom, hogy nem szándékozom technikai paraméterekről vagy éppen zársebességről és rekesznyílásról elmélkedni. Ha valakit a fényképezés technokrata oldala érdekel, akkor ma már tanfolyamokon is tanulhat természetfényképezést, és szinte bármely nagyobb könyvesboltban remek kiadványok érhetők el ebben a témakörben. Elengedhetetlen, hogy megfelelő géppel vágjunk neki a fényképezésnek, és teljes mértékben uraljuk a technológiát. Maga a kép elkészítése azonban csak a végső lépése egy folyamatnak, és én inkább az exponáló gomb kioldása előtti történésekben látom a szép természetfotó elkészítésének kulcsmomentumait.

Busalepke magyar szegfüvön. (Velencei-hegység, Sukoró)

A kifogástalan felvételek elkészítéséhez türelem, kitartás, megfigyelőképesség, természetszeretet és az állatok és növények bizonyos fokú ismerete szükséges. Az ismeretek egy része elsajátítható otthon különböző szakkönyvek olvasásával, a többihez viszont nagyon sok terepmunkára van szükség. Tudnunk kell, hogy melyik virág mikor nyílik és hol, melyik bogarat hol érdemes keresni, hol van a dámszarvasok barcogó helye, melyik fán pihen meg rendszeresen a sárgarigó; és a sort még hosszasan lehetne folytatni. Ha már tudjuk, mit akarunk lefényképezni, ezt vagy azt az állatot és növényt hol találjuk; még akkor is csak a siker kapujában vagyunk, hiszen ki is kell várnunk a megfelelő pillanatot. Szerintem ez a legnehezebb része a dolognak. Aki kételkedik, az próbáljon meg busalepkét fényképezni. Alig másodpercekre marad meg egy helyben, és már libben is tovább. A fényképezésre csak egy-két másodperc áll rendelkezésre, és ilyenkor már valóban csak az számít, hogy mennyire vagyunk tisztában a fényképezés technikai oldalával.

Darázspók (Balatonfelvidék, Salföld)

Ki ítéli meg, hogy egy természetfotónk jó-e vagy sem? Egy kiállításon kapott díj dönti el? A facebook-on kapott like-ok mennyisége? A válasz határozottan: nem. Ha megnézzük a képet, és közben halljuk a szél zúgását, érezzük bőrünkön a napsugarakat, látjuk magunk előtt a hajnali fényben fürdő erdőt, ahogy novemberben hömpölyög át a köd a hegyek gerincén; érezzük újra azokat a várakozásteljes másodperceket, amikor ott van előttünk közvetlenül a teheneit hajtó dámbika, és már csak egy lépés kell ahhoz, hogy tiszta füves részre érjen a juharcsemeték sűrűjéből; ha gondolatainkban újra fel tudjuk idézni a természetjárás során szerzett élményeinket és benyomásainkat – ekkor készítettünk sikeres fényképet.

Búzavirág (Velencei-hegység, Sukoró)

Ha három lépésben kellene összefoglalnom a fontossági sorrendet, akkor azt a következőképpen tenném: 1. az állatok és növények ismerete, 2. kitartás és türelem, 3. felszerelés. A fent leírtak az én véleményemet tükrözik, és könnyen lehet, hogy kiváltom vele néhány profi természetfotós rosszallását. A mentségem az, hogy én élményeket és benyomásokat gyűjtök, így a nem tökéletes felvételeim is tökéletesek számomra.

Jó böngészést: https://www.facebook.com/pg/Velencei.hegyseg.tura/photos/?tab=albums

Ízelítőnek néhány további felvétel: