A hajnali párák türelmesen várakoztak a fák között, és ahogy emelkedett a Nap, a törzsek közé szórt fénydárdák apránként szakították szét a ruhájukat. A meleg rátelepedett az erdőre, és a békés júniusi délelőtt csak heverészett az ösvények mentén. Hamarosan olyan fülledt meleg lett, hogy szinte csak pihegett az élet a nagy mozdulatlanságban. A legokosabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy magunk is mozdulatlanná válunk. Kinyitjuk az érzékszerveink kapuit; figyelünk, hallgatódzunk, ízleljük a levegőt. Az erdő megszokja a jelenlétünket, és mesélni kezd. Árnyékok hintáznak a falevelek között, különböző színű bogarak sietnek a dolguk után, fülemüle és pinty csengettyűje hallatszik, feketeharkály dobol a beteg gyertyánok törzsén. Gyalogcincér kapaszkodik fel döcögve a mellettünk lévő hullott faágra, ahol kígyógombák sárga serege nő, zöld mohákkal osztozva a parányi élőhelyen. Előttünk pocsolya van, amelynek alján piros csővájóférgek lejtik kísérteties táncukat, az időnként élénkké váló szél pedig hullott vadrózsaszirmokat sodor magával, mint az emlékeket, amelyek finoman kerengve hullanak bele az idő kútjába. Mindent érzékelünk, ami körülöttünk történik, és a világ most csak az a pár méter, ameddig a lombsátor zöldje vándorolni engedi a szemet; a valóságban azonban befelé figyelünk.

A legrejtettebb gondolataink is felkapaszkodnak ilyenkor a világosságba, a félhomályban lévő részeket is átvilágítja a napsugár, megértés és megnyugvás születik, a lélek fodrozódásait elsimítja a béke és a jóság, amelyek minden emberben ott vannak, csak sokszor nagyon mélyre temetjük őket. Mi értelme van az önzésnek, becsvágynak, hiúságnak, gőgnek, képmutatásnak, nagyképűségnek? Értelmet vesztett fogalmak ebben a világban.

Az emberek közti világban sincs rájuk szükség, de ott léteznek, és ha még magunknak sem valljuk be, de bennünk is megtalálhatók. A június, a nyár, a hegyek és erdők, a természet segítenek abban, hogy elhagyjuk a bennünk lévő negatív érzéseket és gondolatokat. Keressünk egy mély szakadékot, dobáljuk bele lelkünk minden kacatát; forduljunk meg, és határozott, felszabadult léptekkel induljunk el a magunk teremtette életbe és világba, amelynek két alapköve örök és mozdíthatatlan: megértés és szeretet.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com