Kirakó

Az éjszaka elengedte a csillagok kezét, és azok belesápadtak a keletről növekvő világosság egyre fényesebbé váló tekintetébe. A réten hideg pára ült, és a virágba borult kökényszilvák és vadkörték koronája úgy állt ki ebből az alaktalan szürkeségből, mintha nem is lenne törzsük. Rozsdafarkú rebbent az egyik magasan kiálló ág hegyére, és szerelmesen énekelt bele a múló csendbe. Lassan felébredt az erdő. Megszólaltak az ezüsthangú cinegék és erdei pintyek, a rigók is elővették fuvolájukat, seregélyek és szürke varjak beszélték meg nagy hangon az elmúlt éjszaka történéseit, fácán kakatolt, valahonnan messziről fakopáncs dobolását és zöld küllő kacagását lehetett hallani; a tó felől pedig sirályok, kárókatonák, vadrécék és nyári ludak hangját sodorta a reggel. Amíg ideértem a szinte tapintható sötétben, zöld füvek, lila ibolyák és sárga salátaboglárkák tartották színeiket a lépteim alá, majd leültem egy akáctuskóra, és egyszerűen csak hagytam, hogy a természet legyek én.

Vajon többek vagyunk-e, mint egyszerű alkotói a nagy létezés akaratának? Vajon miért hisszük azt, hogy mi emberek mások vagyunk? Valahol útközben elvesztettük azt, amit harmóniának, önzetlenségnek és tisztaságnak nevezünk? Önmagunk, a világ, a létezés, a természet valójában nem mások, mint egy kirakó részei, és ebből minden darabnak illeszkednie kell a maga helyén, hogy a képet, a mondanivalót láthassuk.

A rétre egy őz lépett ki legelni, a lábam előtt hangyák meneteltek valahová, amit talán csak ők tudtak. A fejem felett cinegék keresgéltek az ágak között, a kezem fejére harmatcseppek ültek, a korai virágokra színpompás lepkék és zümmögő méhek szálltak, mint az álmok, amelyeket elhoz magával minden reggel, és vigyáznunk kell rájuk, hogy az alkony ne vigye el őket. A puszta létezés örömét a szív dobbanása küldte szét surrogva az ereimben. Az erdő úgy élte életét, mintha ott se lennék. Nem alakítottam át, nem befolyásoltam, csak voltam. A helyemen vagyok, harmóniában az egésszel, egyetlen apró darabként a kirakóban. Mindenkinek azt kívánom, találja meg azt a helyet, ami csak az övé.