Bizonyára jártatok már hajnalban az erdőben, amikor az oszlopos fák törzsei között fénydárdákban süt be a nap. A kidőlt fákon szeszélyesen kanyargó sávokban színesedő lepketaplók tenyésznek, az avar felett elbúsult álmokat lehel a korhadás, és a homály, a fény és a mozdulatlanság némán hasalnak egymás mellett. Apró legyecskék, mint parányi gömböcskék reszketnek, táncolnak a fény országútjain. Előbukkannak a fénykéve egy szélén, bájosan keringőzve libegnek a fény túlsó széle felé, ahol ismét elnyeli őket a sötét hátterű erdő. Múló pillanat csak a felvillanásuk.

Látni, átélni a természet csodáit, rezdüléseit, vajon nem ugyanilyen-e?

Láttátok már, hogyan kel a Hold a dombok éle mögött, vöröses udvart terítve maga elé a felhőrojtok leszakadozó mélykék vándorlása között?...Tudjátok-e, hogyan néz ki a fekete kökörcsin nyiladozó virága esőmosta áprilisi délelőttön?... Ragadtatok-e már bele úgy a sárba novemberben, hogy a bakancsaitok ólmos súllyal nehezedtek minden lépésetekre?... Néztétek-e már közelről, hogyan tükröződnek vissza a bárányfelhők a mozdulatlan nyári vizek selymesfényű tükrében zsongító kabócaszó mellett?...

Mit gondoltok, hogyan tér nyugovóra egy feketerigó?... Hogyan libeg fecskeszerűen a kabasólyom a naplemente utolsó sugaraiban aranyló sziklatetők fölött?... Mikor következik be az a pillanat, amikor az első szentjánosbogár meggyújtja piciny lámpását, hogy aztán az ösvény mente kísérteties zöld fényben ragyogjon?...

Ki ismerheti egyszerre a Felső-Tisza vadregényes vidékét, a párás Duna-menti erdők homályát, a komor hegyeket, a sötét barlangokat, az ingó-rengő nádivilágot a Nagy-berekben? Ki az, aki elmondhatja magáról, hogy látott mindent, ott volt, átélhette, megcsodálhatta? Aki mindent ismer a legapróbb bársonylégytől az évszázados faóriásokig, a fekete-fehéren rojtoskalapú harkálytintagombától a suskagubacsig, az erdő széli sóskaborbolyától a boldogasszony papucsáig?

Nem láthatunk mindent. De kimozdulhatunk a hétköznapi életünkből, útra kelhetünk a természetbe, hogy békét és nyugalmat találjunk. Hogy megtaláljuk a tájat, a benne élő embert, az élőlények végtelen változatos gazdagságát, és végső soron, de talán ezt kellett volna első helyen említenem – önmagunk.

Honlap: www.velenceihegysegtura.hu

Facebook: https://www.facebook.com/Velencei.hegyseg.tura/

E-mail: velenceihegysegtura@gmail.com